Lillafüred

 

 

 

 

Az ország egyik legszebb természeti adottságokkal rendelkező üdülőhelye, Lillafüred – közigazgatásilag Miskolc város része – a Bükk hegység keleti szélén, a Szinva völgyében, a meredek hegyoldalakkal határolt [Szt. István-tető, Fehérkő-lápa tető, Jávor-hegy] Hámori-tó mellett fekszik.

 

 

 

A völgy erdővel borított oldalain hófehér mészkőszirtek magasodnak. Közülük is kiemelkedik a Molnár-szikla egekig meredő csúcsa, melyhez a hagyomány szerint egy tragédiával végződő szerelem története fűződik.:

A valamikori kallómolnár lányát feleségül akarta venni egy gazdag földesúr. A szép molnárlány azonban őszinte szerelemmel szerette a malom fiatal molnárlegényét. Amikor a molnár megparancsolta a lányának, hogy legyen a gazdag kérő felesége, a két fiatal úgy határozott: ha egymáséi nem lehetnek, akkor inkább a halált választják. Kézen fogva mentek fel a közeli, félelmetes sziklafal tetejére, és a szédítő mélységbe vetették magukat. A szomorú sorsú szerelmesek emlékére nevezik ma is Molnár-sziklának a mészkőfalat, és az ő emléküket őrzi a tetőn álló vaskereszt.

 

A Hámori-tó története a Fazola család nevéhez fűződik. A würzburgi származású vasműves, Fazola Henrik 1810 és 1813 között völgyzáró gátat építtetett a Garadna-völgyi kohók nyersvasának feldolgozásához. A gát visszaduzzasztotta a Garadna-patak vizét, és létrejött a másfél kilométer hosszú tó.

 

A Hámori-tó fölé épült hazánk egyik legszebb szállodája, a Palotaszálló.

Az impozáns szállót 1927 és 1930 között építették, Mátyás-korabeli vadászkastélyt másoló stílusban, Lux Kálmán tervei alapján.

Legszebb termeinek falképeit és üvegablakait Helbing Lajos  festő- és grafikusművész tervezte. Az épület közelében morajlik a Szinva-patak vizesése, mely a szálló függőkertjén át közelíthető meg.

 

A 14-15 méter magasból lezúduló vízesés a tavaszi hóolvadás után csodálatos látvány. Sajnos a Szinva forrás vizének Miskolc ivóvízellátásába történõ bekapcsolása óta a száraz idõszakokban nem gyönyörködhetünk a vízesés látványában.

 

A vízesésénél, a Palotaszálló függőkertjében áll József Attila egészalakos szobra, Varga Éva Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása.

A kompozíció különlegessége, hogy a terasz kőpárkányára támaszkodó költő mellett a párkányra vetődő női árnyék az Óda soraiból rajzolódik ki.

 

1933-ban a Palotaszállóban tartották meg az IGE kongresszusát, melyen József Attila is részt vett. A résztvevők között volt Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula és Nagy Lajos is.

Utóbbi így emlékezik erről:

"Kilencszázharminchárom nyarán az IGE, pontos nevén Írók Gazdasági Egyesülete, íróhetet tartott Miskolcon. Sok író vett részt ezen az íróhéten, köztük József Attila is. Előadásokat tartottunk Miskolcon, onnan átrándultunk Lillafüredre. Miskolcról helyiérdekű vonattal utaztunk. Gyönyörű tájon vonul ez a vonat, hegyek és dús erdők között. Egy kupéban ültem Attilával, én arccal menetirányban, ő velem szemben. Elragadtatva néztem a szép fákat. Váltakoztak a sokféle fák, fenyők, bükkök, tölgyek és hársak és platánok. Az út egyik szakaszán gyertyánfák közt haladtunk. Gyertyánfaerdőt akkor láttam először. Szinte áhítattal bámultam ezt az erdőt, a sok-sok gyertyánfát, melyek vékony és egyenes törzsűek, és a magasba merednek. Attila könyvet olvasott és egy tekintetre se méltatta az erdőt. Csodálkoztam rajta. Azon csodálkoztam, hogy ő, a költő, akinek a versei tele vannak pompás természetleírásokkal, most, amikor élvezhetné a természetet, ennyire közönyös. De nemcsak hogy nem nézett ki, hanem így szólt hozzám: 'Hallgass csak ide! Milyen remek ez.' És elkezdett felolvasni a Toldi szerelméből."

 

Lillafüreden és környékén számos szép kirándulásra és aktív kikapcsolódásra van lehetőség. Bóklászhatunk a közelben, gyalog- és kerékpártúrázhatunk a hegyekben (kiválóan járható és kerékpározható turista útvonalak vannak), megleshetjük az erdők sűrűjében élő vadakat, kisvonatozhatunk, felfedezhetjük a felszín alatti világ különleges képződményeit, élőlényeit.

 

Különös élményben lehet részünk, ha a csodás utat a lillafüredi kisvonattal tesszük meg. A kisvonat gyönyörű völgykatlanban, félelmetesen lenyűgöző szakadékok, erdőkkel teli hegyoldalak, békésen csordogáló patakok és halaktól hemzsegő pisztrángosok mellet robog el.

 

Lillafüredi séta: Pele-ház – Felső-Hámor

Lillafüred legkönnyebben Miskolc felől a Bükkszentkeresztre menő távolsági autóbusszal vagy az 5-ös jelzésű helyi járattal közelíthető meg. (Utóbbi az 1-es villamos diósgyőri végállomásától indul.)

 

Az 5-ös busz lillafüredi végállomásától kelet felé átgyalogolunk a Szinva hídján és azonnal elérjük az Erzsébet sétányt, amelyen balra fordulva észak felé indulunk.

Az Erzsébet sétányon, a Szinva jobb oldalán lefelé tartva, 300-400 m-es gyaloglás után érkezünk az Erzsébet sétány 33. sz. alatti Pele-ház-hoz, amelyet Herman Ottó 1890-ben emeltetett.

Herman Ottó (1835-1914) a Zólyom vármegyei Breznóbányán született. Mivel szülei ezután hamarosan Hámorba költöztek, magáról hivatalosan is azt vallotta, hogy Alsó-Hámoron látta meg a napvilágot.

Az épület ma igényesen berendezett múzeum. (Nyitva: hétfő kivételével 10-18 óráig)

 

A Pele-háztól észknak tartva átmegyünk az országút szilaalagútján, és rövidesen, a völgy bal oldalán elérjük a lillafüredi Kálváriához vezető ösvényt. Az ösvény és a völgytalp között rejtőzik a Szent István-barlang természetes, kútszerű bejárata.

 

 

A barlang fölfedezője valójában az a kutya volt, amelyik valamikor a századforduló táján beesett a bejárati „verembe” s napokig tartós ugatással-vonítással jelezte, hogy onnan kimászni nem tud.

Két fiatalember a hang után tájékozódva följutott az üreghez, majd kötelet hoztak és leereszkedtek érte. A természetes bejárat neve így lett „Kutya-lyuk”.

Első tudományos leírása és elnevezése Kadić Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval ereszkedett le a barlangba. A barlang járóútvonalainak kialakítását 1927-ben kezdték meg, és 1931 augusztusában nyitották meg a nagyközönség számára. Az új fogadóépületet 2001-ben építették.

A barlangot különleges, látványos oldásformák mellett gyönyörű cseppkőképződmények teszik feledhetetlen élménnyé.

(Egész évben minden nap nyitva tart, április 15. és október 15. között 9:00-17:00 óráig, október 16. és április 14. között 9:00-15:00 óráig.)

 

A Szent István-barlangot elhagyva a műút mellett továbbra is északnaknak tartunk. Hamarosan átszeljük a település legnagyobb gépkocsi parkolóját, amelynek végén rátérünk a P jelzésű kiránduló útra, átkelünk a Szinva jobb partjára és rövidesen a Felső-vízeséshez  érünk.

Magassága mindössze 8 m, szélessége áradáskor 2,5-3,5 m is lehet, s olyankor csodaszép látvány.

 

Tovább követve a P jelzést visszatérünk a patak bal oldalára és a Palota Szállóhoz jutunk.

A Palota Szálló függőkertjeit összekötő sétányok és lépcsők levezetnek a Szinva patak Alsó-vízeséséhez és a szomszédságában nyíló Anna-barlanghoz.

 

 

A barlang a Szinva forrás vizéből kivált mésztufában keletkezett. Az üregrendszer egyidős a kőzettel, melynek képződése 200000 évvel ezelőtt kezdődött, és napjainkban is tart. A környező patakok és források által vájt mélyedésekbe az évezredek alatt megannyi növényi részt mosott be a víz. A kivált mésztartalom hamar megkövesítette ezeket a hordalékokat, így a barlangban ma természetes formájukban láthatók ezek a növények mészkővé meredve.

Az Anna-barlang üregeinek javát 1833-ban Stark András bányász vezetésével találták meg, amikor a hámori vasverők folyamatosabb működtetése érdekében az itt fakadó bővizű források jobb hasznosíthatósága céljából tárót hajtottak az édesvízi mészkőbe. A szokatlanul finom, csipkeszerű mészképződményekkel díszített termekhez vezető vágatokat kiszélesítették, lépcsőket, fahidakat építettek hozzájuk. Az akkor „Csepegő-kő-barlang”-nak nevezett üregek híre gyorsan elterjedt. Korai látogatói közül legrangosabb Petőfi Sándor, aki, mint idézett útileveléből kitűnik, 1847 július 8-án járt benne.

A barlang április 15. és október 15. között minden nap látogatható, 10:00-17:00 óráig. A túrák óránként indulnak. Október 16. és április 14. között a barlang bemutatása szünetel.

 

Az Anna-barlang után a K+ jelzés Felső-Hámoron halad keresztül.

 

 

Alsó- és Felső-Hámor történetének első százada szinte szó szerint összekovácsolódott a Fassola családéval.:

Fassola Henrik az egri vármegyeháza világszép kovácsoltvas kapuinak készítője, a püspöki székhelyet odahagyva 1769-ben kezdi meg az ómassai vasolvasztó megtervezését.

Minthogy Ómassánál a Garadna patak még gyönge a nyersvasat földolgozó vasverők (hámorok) meghajtásához, azok helyét 1769-ben Fassola Henrik a Garadna- és a Szinva-völgy összetorkolásában jelöli ki. 1770-ben megindult a vasverő műhelyek és az azokat fölhúzó, majd az ott dolgozó munkások házai, valamint az őket ellátó mészárszék, kocsma templom és iskola megépítése. 1794-ben már hat hámor dolgozott itt szögverő és szerszámkovács műhellyel. A munkások java német és szlovák bevándorló. (A község neve a német hammer = kalapács szóból származik.)

 

Hámor ipari „virágkora” 1871-ben az újmassai olvasztó bezárásával, ill. a diósgyőri kohászati művek beindulásával ért véget.

Műhelyeinek javát széthordták, a "szerencsésebb" és alkalmasabb üzemcsarnokokat vendéglővé alakították (Vadászkürt, Zöldfa).

Eredetihez hasonló állapotban csupán az 1820-ban emelt, palazsindelyes római katolikus templom, s a XVIII. legvégéről valló, 1812-ben emeletráépítéssel megmagasított Kancellária épülete maradt meg. Utóbbi ma a Központi Kohászati Múzeumnak ad otthont. Példaadó igényességgel berendezett termei híven örzik a hazai vaskohászat hőskorának emlékeit.

(Nyitva: hétfő kivételével 10-17 óráig).

Az 1880-as években - néhány pusztító olvadás után - megszüntetve a Felső-Hámor É-i, ill. D-i szélén végig vezetett patak-ágakat - a Szinva és a Garadna vizét a község hossztengelyében újonnan ásott, közös szabályozott mederbe terelték.

Felső-Hámor temetőjében még néhány szép múltszázadi gótbetűs öntött- és kovácsoltvas kereszt őrzi az egykori vasipar emlékét. Itt nyugszik a gyáralapító Fassola Henrik is, sírja azonban már sajnos nincs meg.

Végakaratát teljesítve ide hozták s itt helyezték örök nyugalomba Herman Ottó hamvait. Síremléke mellett kapott nyughelyet Vásárhelyi István (1889-1968), a Bükk állatvilágának jeles kutatója .

 

A temetőtől a K+ jelzésen visszatérünk Felső-Hámor alsó végéhez, amely szinte eléri a Szinva Hámori-szorosának bejáratát. Először a szoros felső kapujának roppant, függőleges, helyenként túlhajló falú mészkőhomlokzatai tornyosulnak elénk. Gyakran látni itt gyakorló sziklamászókat.

Szinva medrét bal oldalról mesterséges kőgáttal rögzítették.

A Bükkszentkeresztről jövő távolsági, vagy az 5-ös, 15-ös helyi autóbuszjárattal lehet visszatérni Miskolcra.