Bölcsességek

Márai Sándor  
Paulo Coelho "Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel
és a társaság a biztonsággal, És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott
szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled hát saját kertecs-
kédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz… Hogy valóban erős
vagy. És valóban értékes.”
Reményik Sándor  
Váci Mihály

Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.

Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.

Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Csak megmutatták és most jobban fáj, hogy

egy pillanatra láttam a világot,

csak annyira, hogy pontosan lemérjem,

- mi az, amit nehéz lesz már elérnem:

 

mindent, miről a kitárt messze hírt ad,

barátokat, kik asztalukhoz hívtak,

s közös beszédünk egy dologról áradt:

a bort dicsértük és az éjszakákat,

zenét imádtunk lámpák fénykörében,

lelket a más nyelven írt költeményben,

a szót ízleltük, - ki-ki a magáét,

dúdolva csak, kavargattuk a kávét,

néztük - a cigaretta hogy virágzik,

és morzsolgattuk a csend bóbitáit.

Beszéltünk, hogyha tudtunk, és ha nem, hát

bolyongva, szótlan is értettük egymást.

A boltívek alatt, a századok hajói

mélyén be jó volt egymásba karolni.

Ó, ezeken a néma, hosszú, csendes

perceken hányan nőttek a szívemhez!

Bocsássatok meg4 - de túl a határon

mennyi megértő, szerető barátom

került, s habár csak csúfoltam a nyelvet,

milyen hamar megérezték a lelket!

A lobogás a fontos ott, a láz szép

áramai, a szemben égő szándék,

a sugárzó öröm, mely leplezetlen

kérezkedik szívükhöz a szemedben:

az idegen szomja, a hívó vágy, hogy

mindenki külön öleljen magához!

 

És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy;

s egy tekintetük elhitesse véled:

- szép dologért élsz - és érdemes élned! 

 

Tóth Endre

Okozz másoknak örömöt
mikor csak teheted.
Adj, dicsérj, segíts, hajolj le,
szárítsd a könnyeket.

Nem karddal s próféciával 
lehet megváltanod
a többi embert. Oszd szét az
utolsó falatod.

Adj, amid van s adj amíg van
ne bánd, hogy nem marad, 
s ha már minden javad elfogyott 
oszd széjjel magadat.

Okozz örömöt, hadd legyen
boldogabb a másik,
kinek lényéből az öröm
rád visszasugárzik.

 

Heltai Jenő

Tudd meg: szabad csak az, akit 
Szó nem butít, fény nem vakít, 
Se rang, se kincs nem veszteget meg, 
Az, aki nyíltan gyûlölhet, szerethet, 
A látszatot lenézi, meg nem óvja, 
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek 
Ajkát hazugság nem fertõzi meg, 
Aki üres jelszókat nem visít, 
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít, 
Nem alkuszik meg, hû becsületéhez. 
Bátran kimondja, mint gondol, mit érez. 
Nem nézi azt, hogy tetszetõs-e, 
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e õse, 
Nem bámul görnyedõn a kutyabõrre 
S embernek nézi azt is, aki põre. 
Tudd meg: szabad csak az, aki 
Ha neve nincs is, mégis valaki, 
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, 
Tüzet fölöslegesen nem harangoz, 
Van mindene, ha nincs is semmije, 
Mert nem szorul rá soha senkire. 
Nem áll szemére húzott vaskalappal, 
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal, 
Vállalja azt, amit jó társa vállal 
És gyõzi szívvel, gyõzi vállal, 
Helyét megállja mindég, mindenütt, 
Többször cirógat, mint ahányszor üt, 
De megmutatja olykor, hogy van ökle... 
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet 
Könnyelmûn, ingyen ajkadra ne vedd! 
Tudd meg: szabad csak az, aki 
Oly áhítattal mondja ki, 
Mint istenének szent nevét a jó pap. 
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. 
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít 
És lelki béklyó többé nem szorít. 
Hiába õrzi porkoláb s lakat, 
Az sose rab, ki lélekben szabad. 
Az akkor is, ha koldus, nincstelen, 
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. 
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, 
Hol áldozat nincs, nincs szabadság. 
Ott van csupán, ahol szavát megértve 
Meghalni tudnak s élni mernek érte. 
De nem azért dúlt érte harc, 
Hogy azt csináld, amit akarsz, 
S mindazt, miért más robotolt, 
Magad javára letarold, 
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. 
A szabadság nem perzsavásár. 
Nem a te árud. Milliók kincse az, 
Mint a reménység, napsugár, tavasz, 
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva 
Ráönti illatát a szomjazó világra, 
Hogy abból jótestvéri jusson 
Minden szegénynek ugyanannyi jusson. 
Míg több jut egynek, másnak kevesebb, 
Nincs még szabadság, éget még a seb. 
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, 
Te sem vagy még szabad, te is csak 
gyáva rab vagy.

 

Flórián Tibor  
Vörösmarty Mihály  
John Lennon

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok

lenni, ha nagy leszek, azt írtam: ''boldog''. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."

József Attila